Szerző: Pálinkás Orsolya

Te tudod, mi az a sibálás? Ismered azt a népszokást, mely következtében a fiatal lányok magázni kezdték barátnőiket? A húsvét a mai napig az egyik legfontosabb keresztény ünnep, de a hagyományok kikopásával már közel sem bír olyan közösségteremtő funkcióval, mint ahogy az a múltban volt. Mire is gondolunk? Cikkünkben bemutatunk pár különleges népszokást, melyre napjainkban biztosan sokan rácsodálkoznak. 

Kakaslövés

A kakaslövést különböző területeken különböző eseményekhez kötötték: Baranya megyében például a húsvéti böjtöt megelőző húshagyókedden, az erdélyi Brassó megyében található Apácán pedig húsvét első napján volt esedékes. A program ettől függetlenül nagyjából ugyanaz volt: a 13-14 éves fiúk bejárták a falut, hogy közös pénzükből kakasokat vegyenek. A később megrendezett mulatságon a kakasokat tréfás előadással búcsúztatták, majd kezdetét vette a céllövölde: kezdetben az élő kakasra, később már csak táblára rajzolt mására kellett nyíllal célozni. Aki eltalálta a tábla közepét, az lett a győztes – jutalomból kitüntetett helyen ülhetett az esti ünnepélyes lakománál. Apácán egyébként az utóbbi években is megrendezték ezt az eseményt, melyet a környező településekről, és külföldről is sokan látogattak.

Komatál küldés

A komatál küldés leginkább a Dunántúlon, azon belül is Baranya, Zala és Somogy megyében volt elterjedt, és egy amolyan barátnős szokás volt: a lányok kiválasztották legkedvesebb barátnőjüket, és fehérvasárnapon – vagyis a húsvétot követő vasárnapon – egy szépen feldíszített tállal lepték meg őket. Jó esetben ez nem volt tényleges meglepetés a másik fél számára, hiszen ő is készült, hogy egy hasonló tállal viszonozza a gesztust. A tálon egyébként a finomságokon kívül díszes húsvéti tojás is volt, és a tálak átadásakor a lányok mondókákat is szavaltak. Akik komatálat cseréltek, az ünnepélyes pillanat után tegeződésről magázódásra váltottak, és komának vagy mátkának kezdték egymást hívni. Ha a barátság megmaradt az egyik fél esküvőjéig, komája kitüntetett szerepet kapott a koszorúslányok között. 

Tojáshéjak az ablak alatt

Azt a történetet bizonyára mindenki ismeri, hogy régen a locsolásért cserébe piros tojás járt a fiúknak. Ez talán az egyetlen olyan hagyomány, ami még a mai napig is széles körben fellelhető – még ha a vizes lavórt kölni, a hímes tojást pedig csoki, vagy egyéb ajándék váltotta fel. Északon, az Ipoly menti településeken viszont ez a klasszikus néphagyomány kicsit másképp volt jelen: a fiúk a húsvét hétfői locsolást megelőzően, már vasárnap meglátogatták a lányos házakat, hogy bezsebeljék a tojásokat. Másnap reggel közösen elfogyasztották az ebből készített rántottát, a tojáshéjakat pedig a legnépszerűtlenebb lány ablaka alá szórták. A locsolás csak ezután vette kezdetét.

Sibálás

A húsvéti korbácsolásról, vagy más néven sibálásról a mai napig megemlékeznek Ráckeresztúron és Martonvásáron. A szokás elsősorban Fejér megyében volt elterjedt: a fiúk húsvét közeledtén fűzfavesszőből fonták meg sibájukat – ami egy hatvan-nyolcvan centiméter hosszú korbács volt –, majd a locsolást követően, amolyan ráadásként, jól megcsapkodták a lányokat. Na de semmi durvulás! – inkább játékos rítus volt ez, melynek tisztító és szépítő jelleget tulajdonítottak. Úgy tartották, hogy a sibált lány friss, egészséges és szép lesz – így ők sem ódzkodtak az elnáspángolástól, sőt cserébe piros tojással jutalmazták a fiúkat, vagy színes szalagot kötöttek korbácsára.

A Budapesttől mindössze fél órás autóútra található Zsámbéki-medence a maga 217 négyzetkilométeres területével igazi ékszerdoboznak számít, amely telis-tele van természeti és kulturális kincsekkel: itt található például a biatorbágyi Nyakas-kő, ami ősi kőzeteivel mesél a rémúlt eseményeiről, vagy a Zsámbékhoz közeli premontrei kolostor és templom romjai, amely a középkor hangulatát idézi. Ha szeretnél többet megtudni a medencéről, olvass tovább!

Vidrák nyomában a Sasfészek-tónál

Nem is gondolnánk, micsoda ékességet rejt az aprócska terület, melyet egy benzinkút, pár ipari létesítmény és az M1-es autópálya fog közre. A Páty közelében található Sasfészek-tó számos védett madárfaj és vízi állat élőhelye: háborítatlanul élnek itt kócsagok és szürkegémek, de még vidrákkal is találkozhatunk. A vadregényes környezetben pár éve egy tanösvényt is kiépítettek. Az egy kilométeres útvonal mentén – mely bizonyos szakaszokon pallókon vezet át minket – interaktív tájékoztatást kapunk a négy hektáros tó élővilágáról. A tavacskát simán körbe lehet sétálni egy negyedóra alatt, így remek kitérő lehet, ha már úgyis a környéken járunk.

Középkori kalandok a zsámbéki romtemplomnál

Töri órán mindig is izgatott a középkor témaköre, vagy csak a Trónok harca hozta meg az érdeklődésedet a korszak iránt? Bárhogy is legyen, a zsámbéki romtemplomot mindenképp látnod kell. A későromán-koragótikus bazilikát 1220. körül építették fel, mellette kolostor állt, amely a premontrei rend otthona volt. A templom 1763. június 28-án egy földrengés következtében jelentősen megrongálódott: az egyik torony sisakja és több fala is ledőlt. Teljes rekonstrukciót ezután már nem végeztek, csak állagmegóvási munkákat Möller István építészmérnököt vezetésével. Érdekesség, hogy Möller helyreállítási tervei alapján a zsámbéki romtemplom mintájára építették fel a budapesti Lehel téri templomot az 1930-as években. A zsámbéki romtemplom a magyar építészettörténet egyik legkiemelkedőbb középkori emléke.

Ősi kőzetek a Nyakas-kőnél 

Távolról szemlélve robusztus sziklaként magasodik a lankás táj fölé, közelebb merészkedve viszont kirajzolódik előttünk szelíd, gombaformájú vonala – a biatorbágyi Nyakas-kő kétségtelenül a táj egyik legmeghatározóbb eleme. A sziklaszirt amellett, hogy impozáns látványt nyújt, a térség geológiai jellegzetességeit is feltárja a lelkes túrázók előtt. A Nyakas-kő rétegződése több millió évvel ezelőtti események emlékét őrzi: a Kárpát-medencét borító tenger egy időben levált a világtengertől, így sótartalma is megváltozott. Erre a kémiai változásra vezethető vissza a kétféle kőzet kialakulása: a Nyakas-kő gombaszerű teteje strapabíróbb meszes kőzetből képződtek, míg alsóbb rétegei lazább, homokosabb felépítésűek – ez utóbbi kevésbé ellenálló az uralkodó északnyugati széllel szemben, így folyamatosan formálódik.

Nyugalmas piknik Telkiben

Telki legmagasabban fekvő területén, a Telki Panoráma Ponton tényleg elbújhatunk egy kicsit a világ elől. Elő a piknik felszereléssel! Itt az idő, hogy kicsit megpihenjünk a mesés kilátást szemlélve: a kihelyezett padokon ücsörögve beláthatjuk a teljes Zsámbéki-medencét és a Budai-hegyeket is. Elláthatunk innen egészen a János-hegynél is magasabb Nagy-Kopasz tetejéig, a Csergezán kilátóig is. A panoráma pont autóval is könnyen megközelíthető. Ha már arra járunk, érdemes elgurulni Telki legbecsesebb kincse, a Szent István-templom előtt is.

Mi köze Sztálinnak a budapesti trolik számozásához? Mi teszi igazán egyedülállóvá a Budavári Siklót?   Ha szívesen  olvasnál pár érdekességet a fővárosi közlekedésről, akkor jó helyen jársz. Cikkünkben olyan múltbeli momentumokat válogattunk össze, melyek nagy hatással voltak a ma ismert budapesti közösségi közlekedés kialakulására, illetve pár olyan apróságra is felhívjuk a figyelmeteket, melyek felett hajlamosak vagyunk szemet hunyni, pedig már önmagukban sokat mesélnek a múlt történéseiről.

1. Mi köze a trolik számozásának Sztálinhoz?

Az első budapesti trolibuszvonal 1933. december 16-án nyílt meg, a „T” jelzésű járművek a Vörösvári út és az Óbudai temető között közlekedtek. A vonal a második világháború során megsemmisült, ezt nem építették újjá. A háború utáni első trolit 1949. december 21-én helyezték üzembe a 10-es villamos helyén, a Nagymező és a Király utca között. Mivel Sztálin ezen a napon lett 70 éves, innentől a trolivonalak 70-nel kezdődő számokat kaptak. A trolivonalak száma ezután évről évre nőtt, a hetvenes számkört 1979-ben lépték át. 

2. Színfoltok a múltból

Minden budapesti tudja, hogy a fővárosi villamosok színe sárga. Ez például a Combinora teljesen igaz, de ha egy hagyományos villamos festését jobban megfigyeljük, azt vesszük észre, hogy felül valójában fehérek, ezt a részt pedig egy vékony barna csík választja el a sárgától. A szóbeszéd szerint a BSzKRt (Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt., vagy csak simán „Beszkárt”, mely a BKV elődjének tekinthető) a villamostársaságok egyesítésénél így kívánt megemlékezni jogelődjeiről: a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) villamosai leginkább barnák voltak, míg a konkurencia, a Budapesti Városi Villamosvasút (BVVV) járművei „sárga villamosként” voltak ismertek. Ezen színek ötvözete a mai napig megfigyelhető a fővárosi villamosok festésén.

3. A Budavári Sikló története

A Budavári Sikló ötlete még Széchenyi István fiának, Széchenyi Ödönnek a fejéből pattant ki. 1868-ban megszerezte a szükséges papírokat, majd Juraszek Ödönt és Wohlfarth Henriket bízta meg a tervezéssel. A siklót 1870-ben helyezték üzembe. Ekkor ez volt a kontinensen a második ilyen szerkezet, különös, lépcsőzetesen kialakított fülkéi viszont a világon egyedülálló megoldásnak számítanak a mai napig. A jármű 1987 óta az UNESCO világörökség része, mint a budapesti Duna-parti látkép nélkülözhetetlen eleme.

4. Bombázó repülőhöz hasonlították

Bár még ma is cikáznak öregebb villamosok a fővárosban, jellegzetes hangjuk már nem okoz nekünk nagy meglepetést. Egészen máshogy volt ez 1940-ben, amikor forgalomba helyezték az első T típusú 3600-ast – a villamosfék hangja állítólag sokakat egy német repülőgépre, a Ju-87 Stuka zuhanóbombázó hangjára emlékeztette. Innen ered a „Stuka” elnevezés, melyet még az eggyel későbbi modellre, az UV villamosra is használtak. Az UV villamos továbbfejlesztett változatával, a Ganz csuklóssal napjainkban is találkozhatunk a fővárosban, például a 49-es és a 2-es villamos vonalán. Szerintetek ezeknek hasonlít még a hangjuk a repülőgépekhez?

5. Páros, páratlan

Gondolkoztál már azon, vajon mi alapján számozták be a budapesti villamosokat? Az bizonyára feltűnt már, hogy a budai oldalon inkább páratlan (49-es 61-es), míg a pesti oldalon inkább páros (2-es, 4-es) számú villamosok közlekednek. Nos, a kezdetek kezdetén ez teljesen máshogy volt: az analfabetizmus miatt számok helyett különböző színtárcsákkal jelölték a járművek menetirányát. Később a villamosvonalak szaporodásával ez a rendszer egyre követhetetlenebbé vált, így muszáj volt a sokkal egyértelműbb számozást bevezetni. A megkülönböztetés érdekében a két legnagyobb villamostársaság a következőképpen osztotta fel a számokat: a budai BKVT páratlan, míg a pesti BVVV páros számokat használt.