Elfeledett húsvéti hagyományok

Te tudod, mi az a sibálás? Ismered azt a népszokást, mely következtében a fiatal lányok magázni kezdték barátnőiket? A húsvét a mai napig az egyik legfontosabb keresztény ünnep, de a hagyományok kikopásával már közel sem bír olyan közösségteremtő funkcióval, mint ahogy az a múltban volt. Mire is gondolunk? Cikkünkben bemutatunk pár különleges népszokást, melyre napjainkban biztosan sokan rácsodálkoznak. 

Kakaslövés

A kakaslövést különböző területeken különböző eseményekhez kötötték: Baranya megyében például a húsvéti böjtöt megelőző húshagyókedden, az erdélyi Brassó megyében található Apácán pedig húsvét első napján volt esedékes. A program ettől függetlenül nagyjából ugyanaz volt: a 13-14 éves fiúk bejárták a falut, hogy közös pénzükből kakasokat vegyenek. A később megrendezett mulatságon a kakasokat tréfás előadással búcsúztatták, majd kezdetét vette a céllövölde: kezdetben az élő kakasra, később már csak táblára rajzolt mására kellett nyíllal célozni. Aki eltalálta a tábla közepét, az lett a győztes – jutalomból kitüntetett helyen ülhetett az esti ünnepélyes lakománál. Apácán egyébként az utóbbi években is megrendezték ezt az eseményt, melyet a környező településekről, és külföldről is sokan látogattak.

Komatál küldés

A komatál küldés leginkább a Dunántúlon, azon belül is Baranya, Zala és Somogy megyében volt elterjedt, és egy amolyan barátnős szokás volt: a lányok kiválasztották legkedvesebb barátnőjüket, és fehérvasárnapon – vagyis a húsvétot követő vasárnapon – egy szépen feldíszített tállal lepték meg őket. Jó esetben ez nem volt tényleges meglepetés a másik fél számára, hiszen ő is készült, hogy egy hasonló tállal viszonozza a gesztust. A tálon egyébként a finomságokon kívül díszes húsvéti tojás is volt, és a tálak átadásakor a lányok mondókákat is szavaltak. Akik komatálat cseréltek, az ünnepélyes pillanat után tegeződésről magázódásra váltottak, és komának vagy mátkának kezdték egymást hívni. Ha a barátság megmaradt az egyik fél esküvőjéig, komája kitüntetett szerepet kapott a koszorúslányok között. 

Tojáshéjak az ablak alatt

Azt a történetet bizonyára mindenki ismeri, hogy régen a locsolásért cserébe piros tojás járt a fiúknak. Ez talán az egyetlen olyan hagyomány, ami még a mai napig is széles körben fellelhető – még ha a vizes lavórt kölni, a hímes tojást pedig csoki, vagy egyéb ajándék váltotta fel. Északon, az Ipoly menti településeken viszont ez a klasszikus néphagyomány kicsit másképp volt jelen: a fiúk a húsvét hétfői locsolást megelőzően, már vasárnap meglátogatták a lányos házakat, hogy bezsebeljék a tojásokat. Másnap reggel közösen elfogyasztották az ebből készített rántottát, a tojáshéjakat pedig a legnépszerűtlenebb lány ablaka alá szórták. A locsolás csak ezután vette kezdetét.

Sibálás

A húsvéti korbácsolásról, vagy más néven sibálásról a mai napig megemlékeznek Ráckeresztúron és Martonvásáron. A szokás elsősorban Fejér megyében volt elterjedt: a fiúk húsvét közeledtén fűzfavesszőből fonták meg sibájukat – ami egy hatvan-nyolcvan centiméter hosszú korbács volt –, majd a locsolást követően, amolyan ráadásként, jól megcsapkodták a lányokat. Na de semmi durvulás! – inkább játékos rítus volt ez, melynek tisztító és szépítő jelleget tulajdonítottak. Úgy tartották, hogy a sibált lány friss, egészséges és szép lesz – így ők sem ódzkodtak az elnáspángolástól, sőt cserébe piros tojással jutalmazták a fiúkat, vagy színes szalagot kötöttek korbácsára.