Időtlen szerelmek nyomában – a Bory-vár

Létezik annál romantikusabb dolog, mint maradandó emléket állítani a szerelemnek? Láttunk már erre példát – a leghíresebb, vagyis a Taj Mahal bizonyára mindenkinek beugrik, de a székesfehérvári Bory-vár falai is tudnak mesélni egyet s mást ebben a témában.

Vigyázat: szentimentális sorok következnek!

Kutató és alkotó egyszerre

Bory Jenő (1879. november 9. – 1959. december 20.) 1903-ban szerezte meg építészmérnöki diplomáját a Műegyetemen, majd beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Stróbl Alajostól tanult szobrászatot, festészetet pedig Székely Bertalantól. Tudását és tapasztalatait olasz- és németországi tanulmányi útjai során gazdagította. Imádott feleségével, Komocsin Ilonával a főiskolán ismerkedett meg – ő elsősorban festészettel foglalkozott. Bory Jenőből később tanár lett: tanított a Műszaki Egyetemen, a Képzőművészeti Főiskolán pedig rektornak is megválasztották.

A kövek mesélnek

Hét torony, harminc kisebb-nagyobb helyiség – köztük három műterem –, titokzatos csigalépcsők, bámulatos erkélyek. A Bory-vár már távolról is rendkívül impozáns látványt nyújt, valódi mondanivalójával viszont csak akkor ismerkedhetünk meg, ha közelebb merészkedünk: minden apró szeglet, minden falfelület tartogat valamilyen izgalmas látnivalót. Az épületben és a mesébe illő kertben mindenütt szobrokba, képekbe, régiségekbe és műtárgyakba botlunk, az összes elem Borynak és feleségének a művészet, a munka és egymás iránti rajongását fejezi ki. 

A szerelem erős, a beton még erősebb

Bory Jenő betonkísérleti állomásként hivatkozik a várra önéletrajzában. Építőanyagként javarészt betont és vasbetont használt – akkoriban ez a technológia nagy újdonságnak számított, és a művészt, aki egyben szakember is volt, különösen foglalkoztatták az efféle forradalmi megoldások. A falakon kívül betonból készültek az ajtó- és ablakkeretek, a lépcsők, a kerti kutak, de egyes szobrok és domborművek elkészítésénél is gyakran használta a kedvelt anyagot. Szobrokból pedig temérdek mennyiséggel találkozhatunk: a falfülkékben, az oszlopcsarnokokban, illetve a híres „százoszlopos” udvar körfolyosóján is.

Igazi világrekord

A vár közel negyven éven át készült. A munkálatok 1923-ban kezdődtek, Bory Jenő minden évben tovább bővítette és díszítette egészen 1959-ben bekövetkezett haláláig. A tervezéstől kezdve a kivitelezésig, az egész épület kétkezi munkájának eredménye: előfordult, hogy segítőket fogadott maga mellé, de alapvetően egymaga töltötte be mind az építésvezető, mind a kőműves szerepét. Ezzel a vár bekerült a Guinness-rekordok könyvébe is, mint a világ legnagyobb épülete, amit egy ember egyedül épített fel. Kétségtelenül szép elismerés, bár Bory kevésbé tekintett épületként művére, inkább szobornak, egy egyedi műalkotásnak tartotta azt.