Egyedül nem megy(ek) – vagy mégis?

Ha utazásról van szó, sokan úgy gondolják, egyedül nem is érdemes nekivágni a kalandnak. De lássuk, milyen előnyei és hátulütői vannak, ha az ember társasággal utazik és milyenek, ha mégis úgy dönt, önállóan indul útnak.

Nem tagadhatjuk: alapvetően mindenki igényli a társaságot, szeretjük megosztani a szeretteinkkel az élményeinket és közösen feldolgozni az olyan tapasztalatokat is, mint amik például egy utazás során érnek bennünket. Ráadásul, ha társasággal utazunk, annak olyan gyakorlati haszna is lehet, hogy könnyebben megtaláljuk a szállást és a váratlanul felmerülő problémákra is jóval egyszerűbben találunk megoldást. Persze a barátokkal, családdal való utazásnak is megvannak a maga kihívásai. Több ember nehézkesen tud együtt mozogni, valakire mindig várni kell, több ember, több, különböző látványosságot szeretne megnézni és így az időbeosztás is sokkal körülményesebb. A döntések meghozatala is nehezebb, és hiába határozunk közösen, csapat egyes tagjaninak érdekei sérülhetnek. Tehát, azt tanácsoljuk, hogy alkalmazkodási készség és türelem nélkül neki se fussunk egy ilyen kalandnak.

Ezzel szemben, ha szólóban kelünk útra, teljes mértékben a magunk urai lehetünk: akkor és azt csinálunk, ahogy és amit csak szeretnénk. Arról nem is beszélve, hogy a Simple-re virtuális társként tekinthetünk a kaland tervezgetésben: a fővárosban járva például pár érintéssel megvásárolható a tömegközlekedési bérlet. Ha pedig vidékre utaznánk, a vonatjegyet is egyszerűen és gyorsan megválthatod a MÁV csoport honlapján. 

Az egyedül utazás mellett szól az is, hogy a kikapcsolódásra is több időt tudunk szánni: olvashatunk, zenét hallgathatunk, elmerülhetünk a saját gondolatainkban, ha pedig mégis nyitnánk a külvilág felé, új ismeretségeket is köthetünk. Városnézés közben úgy osztjuk be az időnket, ahogy csak szeretnénk, azt nézünk meg és olyan ritmusban, ahogy jól esik. Senki sem kifogásolja majd, ha éppen egy teljesen napot a kedvenc múzeumunkban szeretnénk tölteni. Kötöttségek nélkül mászkálhatunk, nem kell megvárni senkit, nem kell alkalmazkodni senkihez.

Szólóban utazni tehát semmiféleképpen sem ördögtől való, tekintsünk rá úgy, mintha önmagunk megismeréséről szólna, töltődjünk és engedjünk meg magunknak olyan rituálékat, amiket a hétköznapokban talán nem engednénk meg.